Mantrailing
Tartalom:
A Mantrailing rövid leírása.
Eszközigény.
Képzés, első lépések.
Mantrailing
A mantrailing egy Magyarországon még igen kevéssé ismert kutyás sport, a szolgálati kutyázásban viszont világszerte igen elterjedt, és már hazánkban is használatos módszer. Alapja – eltűnt, vagy szökött személyek kutyákkal való kerestetése - nagy múltra tekint vissza, nyilván nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a kutyák minden műszernél alkalmasabbak arra, hogy akár több napos nyomok alapján is eredményesen kutassák fel az embert. Az állatvilágban teljesen egyedi együttműködési készségük és képezhetőségük mellett egészen kiváló szaglásuk teszi mindezt lehetővé.
A mantrailing alapjaiban különbözik a „klasszikus” nyomkövetéstől. Utóbbi része pl. az IPO vizsgáknak, ahol a talajtöréseket és talajon hagyott szagnyomokat pontosan követő munkát tanítanak és várnak el. A mantrailing ezzel szemben arra a tényre alapoz, hogy minden ember egyedi kipárolgással bír a teste teljes felületén, így a nyomok nemcsak a földön, hanem a levegőben is megmaradnak. Ennek különös jelentősége lehet akkor, ha a talajsérülések nem keletkeznek. (Ez gyakran megesik városi, aszfaltozott környezetben, vagy ha a menekülő személy pl. járművön, vagy vízben haladt. Ilyenkor a klasszikus nyomkövetés extrém nehézségekbe ütközik, és esetleg kudarcot is vall.) Míg a klasszikus nyomkövetésben a kutya mélyen tartott orral, a talaj mentén dolgozik, és feladata, hogy figyelmesen, a nyomvonalhoz ragaszkodva, az esetleges elhagyott tárgyakat jelezve kövessen, addig a mantrailingben magasra tartott orral, légszimattal, a légmozgás miatt akár a keresett személy haladási útvonalátó több méterre eltérve követik a nyomot, gyorsabban, nagyobb területet átvizsgálva. Ez a keresési mód egyébként sokkal jobban megfelel a kutya természetes kereső viselkedésének, hiszen a farkasfalka vadászati módszere is a légszimatos keresésen alapul. A két módszer alapjaiban különbözik egymástól, mind a kivitelezést, mind a képzés technikáját tekintve, így – amint azt angol és amerikai tapasztalatok is alátámasztják – ugyanazon kutyának mindkét módszerre való kiképzése csökkenti az eredményességet. A szolgálati kutyák esetében ezért a teljes szakosodás jellemző. (A keresési módok ennek ellenére nem egymás konkurenciái, egyik esetben az egyik, másik alkalommal a másik fajta keresés lehet eredményes, így pl. az angol rendőrségnél egy egy keresésnél sokszor két kutyát visznek a helyszínre, és az adott körülmények alapján döntenek, hogy melyik módszert vessék be.)
A mantrailing gyakorlati haszna mellett sportolási lehetőséget jelent kutyának és gazdának egyaránt. Kiváló lehetőség a kutya testi és szellemi kifárasztására, energiáinak jótékony levezetésére a gazdával való közös akció formájában. A szolgálati tapasztalatok alapján a mantrailingre a vérebek, a vadászkutyák és a hosszabb lábú kopófélék a legalkalmasabbak (míg a klasszikus nyomkövetésre inkább a német juhász és malinois) De természetesen hobbiszinten gyakorlatilag bármilyen – megfelelő kondícióval rendelkező – kutyával űzhető a sport. A jó kondi a gazdinál is elengedhetetlen, hiszen megfelelő felkészítést követően akár 10-20 kilométert is meg kell tenni egy alkalommal, a lendületesen kereső kutya tempóját követve. Így összességében elmondható, hogy mozgást, természetet szerető, kalandvágyó gazda és kutya szükségeltetik, aki nem riad vissza pár tüskés bokortól, vagy vízmosástól az eredmény érdekében.
Eszközigény
A mantrailing nem tipikus csapatsport, de segítőre mindenképp szükségünk van, már a kezdetektől. (Ő engedi majd el kutyát, hogy minket megkeressen, illetve később kell valaki, aki az eltűnt személyt alakítja) Társnak türelmes és toleráns embereket érdemes választani, mert magasabb szinteken előfordulhat, hogy órákig kell várakozni a rejtekhelyen.
A kezdetekhez egy 5-10 méteres nyomkövető póráz és hám szükséges (a jó nyomkövető hám kényelmes, nem zavarja kutyát a mozgásban. A hám felhelyezésének más jelentősége is van, „bekapcsolja” a kutyát, „feloldja” a pórázfegyelem alól, és elkerülhetjük vele a véletlen rántásokból fakadó akaratlan irányítást és a kutya frusztrálását) Később mobiltelefonra, vagy GPS navigációra is szükségünk lehet (az „eltűnttel” való esetleges kapcsolatfelvételhez) és fejlámpát valamint ivóvizet és láthatósági mellényt is célszerű magunkkal vinni.
Képzés, első lépések
Ennél a tevékenységnél alapvető, hogy megtanuljunk már a kezdetektől bízni a kutyánkban, hiszen az általa követett nyom számunkra nem érzékelhető, ráadásul a szél nagy távolságra is viheti a nyomot, így a kutya egészen „lehetetlen” helyeken is próbálhatja azt követni. A kutya tanítása kizárólag pozitív megerősítéssel történik, motiváció lehet eleinte a gazda, vagy más ismerős személy megkeresése, a keresett személynél játék (pl. labda) vagy élelem, illetve akár örző-védő segéd felkutatása (természetesen utóbbi csak aktívan örző-védő munkát végző kutyáknál). Sok kutyának maga a keresés is jutalomértékű, a kopó vagy beagle tulajdonosok tudják miről beszélek… Az egyéb kapcsolódó feladatok tanítása (pl. a megkeresett személy jelzése üléssel, fekvéssel, felugatással, vagy a szagfelvétel) klikkerrel, vagy más pozitív megerősítéses módszerrel történik.
A nyomfektetés módja eltér a hagyományostól, nem cél látható talajsérülések hagyása, alacsonyabb szinten a keresett személy egy előre megbeszélt úton haladhat, vagy GPS-sel történő helymeghatározás lehetséges. Egy bizonyos szint felett már nem ajánlott, hogy a kutyavezető ismerje a keresett személy búvóhelyét, illetve haladási irányát, mert ebben a helyzetben akaratlanul is befolyásolhatja a kutyát.
Más jellegű (pl. IPO), keresésre irányuló előképzettséggel nem rendelkező kutyánál a tanítás a gazda megkeresésével kezdődik. A kutya először látja merre ment a gazda, azután már nem, vagy csak egy darabig (látja, merre távozik, de utána kénytelen az orrára hagyatkozni) ilyenkor még póráz nélkül rövidebb távon dolgozik. Eleinte minimálisra kell csökkenteni a zavaró körülményeket és olyan helyzetet teremteni, hogy a kutya az orrát használja (azaz a gazda ne legyen látható, és hangot is csak feltétlenül szükséges esetben adjon).
A képzés ismerős, majd idegen emberek keresésével, és a szagfelvétel tanításával folytatódik, illetve a zavaró ingerek (hosszabb nyom, időkiesés, ingergazdag környezet, más emberek, állatok, felülkeresztezett nyomok, szél, hőmérséklet és páratartalom változás) tudatos, fokozatos bevezetésével. (Egyszerre csak egy kritérium változik, tehát pl. idegen ember keresésénél eleinte visszaveszünk a már bevezetett zavaró ingerekből) A szagmintát a keresett személy legalább fél, vagy egy napig viseli eleinte. A jelzés tanításánál segít, ha a keresett személy valóban elrejtőzik. Egy nyom végén a természetesen viselkedő (pl. fal mögött simán álldogáló) embert a kutya nehezebben jelez be. A mantrailingben tárgyjelzés tanítás nincs.
Ha a kutya hibázik, a keresés újraindítását egy biztosan ismert helyes pontról kell megtenni, bíztatva a kutyát, elkerülve a negatív hatásokat (pórázrántás, szidás).
Összességében egy összetett, a kutya természetes ösztöneit jól kihasználó tevékenységről van szó, ahol azonban a tudatos, jól felépített tanításnak, és a kutyába vetett bizalomnak legalább akkora szerepe van. Változatos és izgalmas (nincs két egyforma keresés) de elkötelezettséget és kitartást igényel.